Kiborító.Szétvető érzés.Nagyjából így jellemezném azt, amikor másoktól függ az életünk.Mint egy kalitkába zárt madár, aki sóvárog a szabad ég után...Vajon elérheti-e azt valaha egy olyan személyiség, akinek lételeme az önállóság és a megismerés,kutatás fogalma?Vajon mit érezhet az, aki fejvesztve menekül bele az első kalandba, mert életében először megadatott neki ez a lehetőség egy kiskapun keresztül? Cél a minimális boldogság, kielégítettség érzése,hisz nem tudja mennyit remélhet,mit érdemel meg, meddig mehet el.Önmagunk megvalósítása, aztán visszazuhanás a mélybe, várva az újabb lehetőséget.Sejtéseim szerint rengetegen hiszünk abban,hogy minden okkal történik,de meddig tudjuk ebben keresni a választ sorsunkra?Meddig várhatjuk a végét, a felszabadulást?Tudván,hogy nem érdemeljük meg azt, amit kapunk, kitől várhatunk segítséget? Megoldást a bajainkra olyantól, akinek millió más van? Csak néznek minket a kalitkában, gondolván a lehető legjobban cselekszünk, fejlődést látunk, egyre színesebb az a madár, de még mindig nem engedhetjük el...egy hosszabb,kalandos percre sem.
Bizonyára mindenki ismeri azt az érzést, amikor nehezebb este elaludni, mert másnap végre az a nap lesz, amikor megtörténik az amire vártunk rég.Na hát ez most nem a Mikulás, hanem nekem a KTK nyílt nap volt.Valószínűleg nem lesz alkalmam elmenni Pécsről másik városba tanulni, így mindent megteszek annak érdekében.hogy egy "kellmes" kis szakot vállasszak magamnak itt.Nagyon érdekelnek folyamatok,változások,jövő kiszámítása a gazdaságban és a pár etika órán vett dolgok,ha így érthetőbb.Hiába állok néha hadilábon a matekkal sokszor érzem azt a közgázon, annak is az angol szakján a helyem.Emellett német nyelvű lehetőség is van,persze drágább,mint a magyar képzés.(Duplája...)
Hatalmas lelkesedéssel mentünk be a kapun, figyelve hol vannak kiírva a programok.Nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen A világ, amelyben már csak olyat tanulhatsz, amit szeretnél, és elmélyülhetsz benne.Az ott tanító tanároknak a gondolkodása,gondolatai nagyon megfogtak, nagyjából minden szóra figyelni kellett,hogy megértsd majd a fő történetet és mondanivalót, ha visszakanyarodtunk oda.Legutolsó programon egy matematikai előadáson voltunk, ami inkább volt szerelmi,matematikai,és az élethez kapcsolódó tanácsadás Gyetván Ferenc Tanár úrral,miután negyed órás késéssel berobogtt az ajtón és további öt percet bocsánatkéréssel töltött.Kitértünk a gólyabálra is,ahol töménytelen mennyiségű pálinka fogyasztása mellett nem értette, hogy lehet valakiből érett,példamutató felnőtt és legfőképp azt,hogy miért hívták meg őt oda.Komolyabbra fordítottuk a szót és egyértelműen kijelentette alapok nélkül meg se próbáljuk az iskolát,felzárkóztatásban segítenek, de nincs mindenre idő.Az ő véleménye szerint nagyon emberségesnek tartja az iskolát és igyekszik megtenni mindent a diákokért.
Fontos,hogy egy remek "végtermék" menjen ki az egyetemről 3,5 év után, de evvel nem akarnak bajlódni,ha nem jó az alapanyag.El kell tudni dönteni, érdemes-e rákerülni a futószalagra.
Arra nem volt alkalmam, hogy egy képet alkossak magamnak, mekkora is az épület, de első látásra nagyon megtetszett, mert nagyon tiszta,bizalomgerjesztő és jól felszerelt volt.Nagyon egyetemi szagúúúúú,ahol minimum hat-hét félévet kell eltöltened.
Nem voltak különösebb előítéleteim a közgazdaság tudományával, de soha nem gondoltam bele, hogy az ott tanító tanárok,diákok ennyire nyitottak lennének és fő céljuk az lenne, hogy meghódítsák Európát.Szinte az ott töltött időm több,mint felében arról volt szó, hogy mennyire fontosak a külföldi kapcsolatok,tanulmányok,tapasztalatok.Kiemelt kapcsolatuk Londonnal, a Middlesex University Business Schoollal és Hagennel van.(Hageni egyetemen negyed Pécs tanul.)Hiába mélyülsz el a matematika rejtelmeiben, ha nincs nyelvtudásod.Nagyjából ez a lényeg.Kell,hogy sikerüljön bevinni a gyakorlatba a megszerzett tudásod nem csak egy sikeres amerikai cég magyarországi leányvállalatánál, hanem magánál az amerikai cégnél is.
Volt szó az ottani DÖKről. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek ebbe az egészbe. Elnököt két évre választanak,hogy programokat szervezzenek, és megfelelő kapcsolatot tartsanak a diákokkal.
Kedvenc mondatom az egyik már sikeres hallgatótól van: -Van, amikor már az ösztöndíj keres Téged. Az egyetemen tartózkodásod alatt többször is pályázhatsz ösztöndíjra, ha elsőre nem jön össze, de csak is egyszer élhetsz evvel a segítséggel.Aki az előbbi kijelentést tette nagyon szerencsés helyzetben van, mert sikerült olyan kapcsolatokat kialakítani,hogy kifejezetten őt kérték egy feladathoz.
December elseje az AIDS világnapja már több mint 20 éve.Utánanéztem és a piros szalag, mint szimbólum Patric O’Conell AIDS-beteg kezdeményezésére alakult ki: a Red Ribbon szimbólum és kampány. Magyarországon 2500 regisztrált HIV fertőzött él, ez a szám 6-7000 főre is rúghat. 'A legnagyobb probléma az, hogy az emberek nem mennek el a vizsgálatokra, vagy ami még rosszabb, nem kezeltetik magukat, mert félnek a társadalmi kirekesztettségtől,mert tudják 100%-os eredményt nem lehet elérni a gyógyulásban.Egyetértek avval,hogy társadalmi összefogás szükséges az emberek támogatásához, de nem értettem egy cikkben, miért egy médium a legalkalmasabb erre....
Ti már elgondolkodtatok vajon nekünk kell-e tenni valamit és hogyan segíthetnénk?
Ehhez a témához az életem egy kis darabja adott ötletet,és régebben is kutatgattam, hogy kinek mit adott a sors, és esetleg mennyire nem jó térbe és időbe született.Első gondolatom rögtön a hamarosan bevezetendő ebadó miatt a kutyákra godondoltam, így is elég sokan válnak meg "kedvenceiktől" , hát most így mennyivel lesznek többen? Szóóval most egy kicsit kampányolnék és ha megteszitek,hogy ezt lájkoljátok és szavaztok arra, amelyik csoport valóban megérdemli, azt megköszönnénk sokan!! :) Minnél jobb lenne ha találnánk nekik új, szerető gazdákat, és egy kis támogatásnak is örülnének.
http://www.facebook.com/civilkaracsony?ref=ts#!/civilkaracsony?sk=app_241457005916742
Másik gondolatom pedig Gianna Jessen volt, aki túlélte a rajta már "idősebb" korában elvégzett abortuszt.
http://www.universalsubtitles.org/hu/videos/PglfLwrTdkd4/hu/116085/
Vajon pótolható-e mind az idő, szeretet, támogatás, amiből minket kiszakítottak, és kapunk-e segítséget a felépüléshez? Nem tudhatjuk senkiről sem, ki, hogyan éli meg mindennapjait,próbálok mindenkihez pozitívan és segítőkészen állni.Segítsünk annak, akinek nagy szüksége van, és valóban megérdemli! :)